Paul Kárpáti, alias Kárpáti Pál emlékére

Kárpáti Pál fényképe

1933. március 20-án született Krausz Pál András néven Györkönyben. Tizennégy éves volt, amikor 1947-ben a szüleivel és két öccsével együtt kitelepítésre ítélték őket Németországba. Nagyanyja otthon maradhatott volna, mivel nem kötelezték szülőföldje elhagyására. Mégis velük ment. A megható történetet, amely ma már eléggé közismert a györkönyiek körében, Kárpáti Pál barátja, Kalász Márton író örökítette meg Tizedelőcédulák című regényében. „„Nagydorogon […] a várakozó szerelvényt a rendőrök ugyan figyelik, de a vagonokban levőket s a vagonokhoz közeledőket már senki sem zaklatja. A györkönyi parasztasszonyt közvetlenül indulás előtt fölengedik szállni a családjához anélkül, hogy szerepelne a listán. Addig úgy gondolta, ha nem köteles menni, itthon marad, s őrzi, amit meghagytak. S próbaképpen megsüt egy kemence kenyeret, áttalicskázza Györkönyről Nagydorogra, föladogat belőle bárkinek, akinek szüksége van rá. Ezt naponta háborítatlanul meg is tehette. S hogy a szerelvény egyszer csak indulóban volt, a talicskát egy vasutasra bízta, s fölkapaszkodott a vonatra.”

A sors kegyetlen iróniája, hogy a családfő, Krausz Pál nem sokkal korábban kapta kézhez a névmagyarosításról szóló határozatot. Ő is abban bízott, mint hozzá hasonlóan oly sokan akkoriban, hogy ezzel elkerülhetik a rájuk váró emberpróbáló sorsot. Nem volt menekvés: el kellet hagyniuk a Fő utcán álló házukat, és lakat került az ott működő szatócsboltjukra is. A családi hagyomány szerint a magyar nevet Krausz Pál Jókai Mór Kárpáthy Zoltán című regényéből vette át ̶ természetesen a nemesi származásra utaló ’hy’ helyett az egyszerű ’i’-vel a végén. A német nemzetiségű, de magyar könyveket is szívesen olvasó, a magyarságát is vállaló Krausz Pált azonban megtagadta hazája.

A tehervagonokból álló szerelvény a Kárpáti családot a többi györkönyi elűzöttekkel együtt végül a későbbi NDK-ba, a Drezda közelében fekvő szászországi Pirnáig vitte. A szovjet zónában itt működött az egyik áttelepítési hivatal. Ebben a gyűjtőtáborban osztották el a kelet-európai kitoloncolt családokat más településekre. Pirnában először karanténba kerültek Kárpátiék, majd a hattagú családot egy kaszárnyában helyezték el, ahol egy szobában éltek a szülők, a nagymama és a három fiú, akik közül Pál a legidősebb. A család később is itt maradt, ma is itt élnek Pál testvérei.

Időközben a magyar Pálból értelemszerűen Paul lett, de a Kárpáti névben továbbra is megmaradtak a magyar ékezetek. A jó képességekkel megáldott Paul Pirnában elvégezte a gimnáziumot, ezután két szemeszteren át Lipcsében szlavisztikát hallgatott, majd Kelet-Berlinben a Humboldt Egyetemen finnugor szakon szerzett diplomát. Ebben az időben, az ötvenes évek elején ismerkedett meg Berlinben későbbi feleségével, Liliannal, aki ápolónő volt. Nem szokványos házasságkötésük történetét gyermekei a halála után készült nekrológban mesélik el. Már egy ideje ismerték egymást, amikor 1956. december 31-én a türingiai Weißensében véletlenül egy anyakönyvi hivatal előtt sétáltak el, és az ablakból egy hivatalnok odakiáltott nekik, hogy nem akarnának-e összeházasodni. Ők bementek, és megtették. Házasságukból egy lányuk és két fiuk született.

Paul Kárpáti 1961-1997-ig, nyugdíjazásáig, a Humboldt Egyetem Finnugor Intézetének tudományos munkatársa, 1985-től a hungarológiai szeminárium vezetője. 1968-1997-ig egész Németországban csak ezen a szemináriumon folyt magyar nyelvű fordítói és tolmácsképzés. Rendszeresen jelentek meg tanulmányai, cikkei az intézet kiadványában (Berliner Beiträge zur Hungarologie / Berlini Adalékok a Hungarológiához).. Tökéletes kétnyelvűségét kamatoztatva, társszerzőként, nyelvkönyvek, szótárak kiadásában vett részt. (Többek közt: „Deutsch-Ungarisches” „Ungarisch-Deutsches Taschenwörterbuch"; „Wir lernen ungarisch sprechen”; „Magyar-német szólások – Redensarten ungarisch-deutsch”)

Életművének legnagyobb és egyben legfontosabb részét irodalmi fordításai jelentik. Ez volt az élete. Dolgozószobájában a könyvek a plafonig voltak felhalmozva, késő éjszakáig dolgozott, csak az írógépének állandó kopogása hallatszott ki. „Olyan volt, mint egy altatódal”, emlékezik rá vissza fia, Andreas. Ha a család együtt volt, mindig csak irodalomról esett szó. Évekig tanított az egyetemen, azonban nem szerzett doktori címet. A címek és rangok nem érdekelték. „Arra nincs időm.”, mondogatta gyerekeinek, ha számonkérték rajta. Minden idejét a szavaknak, a nyelvnek, a prózának és a lírának szentelte. Minden más érdektelen volt számára. A magyar költők szavait olyan óvatossággal ültette át németre, ahogy egy növényt ültetünk át, hogy annak gyökerei ne sérüljenek. A magyar irodalmat, amely egy hosszú diktatúra és egy nehezen érthető nyelv által elszigetelt volt, Németországba akarta hozni, szelíden és sok érzéssel. Nem úgy, ahogy őt magát „ültették át” annakidején. „De sohasem táplált haragot”, mondja Anett lánya a nekrológban. Sem Németországgal szemben, ahol nehéz volt a pályakezdése, sem Magyarországgal szemben, amely őt nem akarta.

Kárpáti fordításai között megtaláljuk többek között Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, József Attila, Füst Milán, Pilinszky János, Illyés Gyula, Nagy László, Kányádi Sándor verseit. Utóbbitól egy teljes kötetet is lefordított. Többször is adott ki antológiákat magyar költőktől. („Moderne Lyrik aus Ungarn”/Magyarországi modern líra 1982, „Ungarische Lyrik des 20. Jahrhunderts”/Huszadik századi magyar líra 1987, „Anderntags: neue ungarische Lyrik”/Másnap: új magyar líra 1996) Utóbbi kötetben több mint harminc költő, többek közt a szekszárdi születésű Baka István, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Nagy Gáspár, Petri György, Rakovszky Zsuzsa, Szőcs Géza és Zalán Tibor verseit ültette át német nyelvre. A berlini Hungarológiai Intézetben a Paul Kárpáti vezette szépirodalmi fordítói műhelynek volt egy időszakos kiadványa „Umschlag”/Könyvborító címmel. Ehhez Kárpáti maga köré gyűjtötte az NDK-ban eltiltott német költőket, és ők fordították a szocialista országok költőit: magyarokat, cseheket, lengyeleket. Ugyanis a kelet-német eltiltott költők, bár nem jelenhettek meg, viszont fordíthattak. Paul Kárpátit német irodalmi körökben nagy tisztelet övezte, rendkívül barátságos és közvetlen személyiségét jelzi, hogy mindenki, aki közelebbről ismerte, csak Palinak hívta. Így, magyarul. Ugyanakkor ez a megszólítás közvetve utal az általa mélyen megélt kettős identitásra is. Fordításaival is, amelyek valójában az identitásáról szólnak, irodalmi hidakat igyekezett építeni Németország és Magyarország között.

A Magyarországgal való kapcsolatok ápolását szolgálja a Collegium Hungaricum Berlin épületében ma is működő Deutsch-Ungarische Gesellschaft Berlin-Brandenburg e. V./ Német-Magyar Egyesület, amelynek 1991-es megalakulásánál Paul Kárpáti is bábáskodott. Az egyesület 2003-2004-es almanachjában található Paul Kárpátitól Lázár Ervin „Keserűfű” című novellájának német fordítása „Bitterkraut” címmel. A novella középpontjában egy, a kitelepítés elől menekülő, idős györkönyi házaspár története áll. Egy évvel később készült el itthon Gárdos Péternek „A porcelánbaba” című filmtrilógiája, amelynek utolsó darabja ezt a novellát dolgozza fel.

A rendszerváltás után Paul Kárpáti még szorosabb kapcsolatot épített ki egykori hazájával. Megvásárolta volt szülőházát Györkönyben. A gyerekként átélt trauma sokáig visszatartotta attól, hogy viszontlássa, és saját bevallása szerint igazán akkor tudott csak megfeledkezni arról, hogy ott élte le gyermekkorát, amikor a házat már jelentősen átépítették. Nyaranként visszajárt ide, sok időt töltött el régi barátaival, ismerőseivel. Ekkor született meg benne a gondolat, hogy megírja anyanyelvének, a györkönyi nyelvjárásnak a nyelvtanát, és ezt egy szöveggyűjteménnyel egészíti ki, amely helyi dialektusban történő beszélgetéseket tartalmaz. A munkát el is kezdte. Néhány alkalommal e sorok íróját is megtisztelte azzal, hogy konzultált vele a témáról, és az elkészült kéziratok egy példányát is elküldte. Elsőként megírta a nyelvtan vázlatát, majd 2003 és 2004-ben beszélgetéseket vett fel magnetofonra a következő személyekkel: Bőszné Gszellmann Éva (sz. 1939), Pámer Pál (sz. 1928), Türkösiné Leidal Katalin (sz. 1928), Kótainé Plézer Mária (sz. 1927). A beszélgetések leirata is elkészült, természetesen a nyelvjárásnak megfelelő hangjelölésekkel, 53 gépelt oldal terjedelemben. Mindez azonban, ismereteim szerint, sajnos csak kéziratban maradt fenn.

Györköny helyett később a Sopron közelében fekvő Fertőhomok lett Paul Kárpáti magyarországi tartózkodási helye; szülőházát eladta, és itt talált magának pihenésre és alkotásra alkalmas környezetet. Ez idő tájt már súlyos beteg. A magyar irodalom egyik legjelentősebb németországi mentora 2017. február 5-én hunyt el Berlinben. A szintén magyar származású svájci műfordító, történész és újságíró, Oplatka András azt mondta róla korábban: azok közül, akik nem önként hagyták el Magyarországot, alig valaki tett többet az országért, mint Paul Kárpáti. A györkönyiek Kárpáti Palija.




Brunn János 2021. január
Források.
Paul Kárpáti ̶ Wikipedia
Berliner Beiträge zur Hungarologie (https://www.hungarologie.hu-berlin.de/de/publ/BBH)
Nachruf auf Paul Kárpáti ̶ Identität war eine Frage der Übersetzung https://www.tagesspiegel.de/berlin/nachruf-auf-paul-krpti-identitaet-war-eine-frage-der-uebersetzung/20115146.html