GYÖRKÖNYI PINCEHEGY: RÉGES-RÉGEN

Réges-régen
80-as évek
90-es évek
Ezredforduló után
Napjaink
A község területe évezredek óta lakott hely. A török uralom idején a XVII. Században a település teljesen elnéptelenedett, a környék többi településéhez hasonlóan. Az újratelepítés a XVIII. Század elején kezdődött Meszlényi János földesúr támogatásával és gyakorlatilag a század végéig tartott. Az új lakosság kezdetben az ausztriai Burgenlandból, majd a németországi Hessen tartományból érkezett. A települést a II. világháborúig túlnyomó többségben német nemzetiségűek lakták. A lakosság főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, az ehhez szükséges szőlőkultúrát Burgenlandból és a Rajna vidékéről hozták magukkal az új telepesek. A környék homokos talaja alkalmas a szőlőtermesztésre, így jelentős szőlőterület alakult ki a község határában. A falu építésével párhuzamosan szaporodtak a présházak a lakóterület keleti oldalán található löszös talajú dombon, az úgynevezett „Pincehegyen”. Mivel a boltozat nélküli pincék építésére a környéken egyedül ez a terület volt alkalmas, valóságos pincefalu alakult ki ( a pincék kb. 70%-a ma is boltozat nélküli). A többnyire egységes stílusban épített, terület nélküli présházak, melyek helyenként szabályos utcákat alkotnak, egyedi hangulatot árasztanak. A présházakkal beépített terület nagysága kb. 113.000 négyzetméter. A présházak száma a XIX. század vége felé volt a legmagasabb, ekkor kb. 420 népi jellegű épület állt a területen.


A pincefalu műholdas képe

A II. világháborúig a lakosság egyik fő jövedelemforrása volt a szőlő és a bor, ennek megfelelően nagy gonddal ápolták az emberek a pincéket és környékét. Mivel a présházak közel vannak egymáshoz - néhány méter - igen szoros emberi kapcsolatok és élénk társasági élet alakult itt ki, melynek ma is szép hagyományai vannak. A présházak által határolt kb. 1 ha nagyságú tér korábban is népünnepélyek megtartására szolgált (egész napos rendezvények, felvonulások). A közösségi tér az idők során nevet is kapott: Május tér.


Részlet az első sorból


Május tér a ’70-es évek végén

A II. világháború után több tényező együtthatása következtében nagyon sok szőlőterület és présház magányosan maradt, ennek jelei a környezeten nagyon hamar megmutatkoztak. Sok présház összedőlt, az utak néhol járhatatlanná váltak, a terület egy részét benőtték a cserjék, bokrok és fák. A meglévő épületek nagy részének állaga leromlott.





Kezdõlap Turistáknak