Meszlenyi János – Györköny újratelepítője

picture of a hist13_1 Meszlen a mai Vas megyében Szombathelytől kb. 15 km-re ÉK-re elhelyezkedő helység. Innen származott az eredetileg Mezlen, majd Mezleny vagy Meszleny, később Meszlenyi, végül (felvéve az ejtéskönnyítő ékezetet) a Meszlényi néven ismert régi dunántúli középnemesi család. A felmenők az ősi birtok nevéből eredően használták a „meszleni” előnevet. 1569. augusztus 17-én, Pozsonyban keltezve, Miksa királytól – a török háborúk során elveszett helyébe, a már korábban szerzett nemességet megerősítő és megújító – címeres- és adománylevelet kapott Mezleny Benedek „literátus” (korabeli jelentése: iskolázott, világi műveltségű személy), valamint három testvére, Ambrus, Mátyás és János. A fennmaradt pecsétes oklevél hátoldalán a következő intelem olvasható: „Az unokák lelkesüljenek az ősök erényein. Mezleny János Anno Domini 1571” A címer kék mezőben hármas zöld halmot ábrázol, melyen zöldellő lombos fa áll. A fa tetején ülő madár fülemüle, nyitott csőrrel. A sisakdísz: nyitott sasszárnyak között arany koronából kinövő párduc, arany koronával a fején és kiöltött vörös nyelvvel. Jobbjában fénylő kivont kard látható. A sisaktakarók jobb oldalon ezüst és vörös színűek, bal oldalon arany és kék színűek. A meszleni Meszlenyek történetének a köztudatban legismertebb alakja Kossuth Lajos felesége, Meszleny Terézia volt. Mellette meg kell említenünk még Meszlényi Károly őrnagyot is, akinek hősi helytállását az 1848. október 7-i ozorai győzelemről szóló beszá­molójában Perczel Mór is kiemelte.

Az említett címerszerző Mezleny Jánosnak a dédunokája az a Meszlenyi János (1659-1736), akiben Györköny török hódoltság utáni birtokosát és betelepítőjét tiszteljük. Meszlenyi élete folyamán házasságai és vásárlások révén növelte birtokait, amelyek Fejér, Tolna, Veszprém és Győr megyében voltak. Háromszor nősült. 1694-ben vette el első feleségét, tolnai Festetich Máriát, Festetich Pál és Toldy Anna jómódú leányát, Komáromy István özvegyét, és feltehetően így jutott egyetlen Tolna megyei birtokához, Györkönyhöz. Meszlenyi a frissen letelepülteknek 1719-ben „Szt. György katona és mártir ünnepétől” kezdve kért és kapott a megyétől adómentességet, majd 1722. június 11-én a györkönyiek aláírták úrbéri szerződésüket földesurukkal. picture of a hist13_2 Legnagyobb erénye e tíz pontból álló kontraktusnak, hogy a római katolikus földesúr elsőként a következőkről rendelkezik: „Minthogy mind lutheránusok légyenek az magok vallásokban conserválni akarom [őket], templomot is az előbbenyi helyen építhessenek”. Az urbárium további pontjai is kedvező feltételeket teremtettek az itt letelepedni és gazdálkodni vágyó magyar és német ajkú új honfoglalóknak. Meszlenyi Jánosnak első feleségétől, Festetich Máriától egy fia, Pál és öt lánya született: Julianna, Klára, Rozália, Magdolna és Borbála. Második felesége, Miskey Anna Julianna ugyancsak özvegyasszony volt. Ebből a házasságából egy leánya származott, és felesége egy fiút hozott a családba. Harmadik feleségétől, Wagner Erzsébettől nem volt utóda.

picture of a hist13_1 Meszlenyi János közéleti pályája során Győr- és Fejér megyei alispánként gyakran mindkét vármegye országgyűlési követe volt, később királyi tanácsos (consiliarus) lett. Komoly jogászi tekintélye lehetett, mert – egy kései utód emlékirata szerint – valamilyen fontosabb országos döntőbíróságba volt delegálva, továbbá a „lőcsei fehérasszony” felett ítélkező bíróságnak is tagja volt.

1733-ban készült végrendeletében, három évvel halála előtt, Meszlenyi János elosztotta vagyonát népes családja tagjai között. A birtokok közül „Györkény” Pál fiának jutott. A vég­rendelkezés szerint az elsőszülött fiú örökösnek lánytestvéreit pénzben kellett kielégítenie. Ez azonban később valamilyen oknál fogva mégsem így történt, és ennek következtében jelentek meg aztán Györkönyben a leányági oldalon is az újabb birtokosok a faluban: a Jékeyek, Daróczyak, Szluhák, Sixtyek, Salamonok, Kapuváryak, Forsterek.
Saját temetéséről Meszlenyi János úgy rendelkezett, hogy második felesége mellé, a győri „öreg templomba” temessék. Kívánságának megfelelően 1736. „Bőjtmás havának 16. napján” (márc. 16-án) helyezték örök nyugalomra a győri káptalan katedrális templomában.

Brunn János 2010. augusztus