Tassy Béla kalandos élete

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a parasztok közül besorozottak mellett önkéntesnek jelentkezett négy györkönyi közbirtokos fiatal is: Forster Béni, Forster Antal, Tassy Béla és Salamon Lajos. Közülük ma Forster Antal a legismertebb, mivel a györkönyi temetőbben nyugszik, és a volt 48/49-es honvéd sírja minden év márciusában megemlékezés színhelye. A maga korában azonban a legnagyobb hírnévre Tassy Béla tett szert.

1827. október 5-én született Györkönyben Becz Béla néven. Apját, Becz Gábort a Becz családnak 1674-ben adományozott armálisára vonatkozó bizonyítványa alapján 1821-ben vezették be a nemesek főkönyvébe. Később felvette a Tassy előnevet, de ennek okáról a genealógiai szakirodalomban nem található információ.

Béla fia, aki a róla szóló írásokban Thassy, ill. Thassy-Becz néven is szerepel olykor, jogot tanul, és jurátusként, azaz joggyakornokként 1848 júniusában, Pécsett önként lép a 8. honvéd zászlóalj kötelékébe. A kiképzés után hamarosan megkapja altiszti kinevezését, majd augusztus 19-én részt vesz élete első csatájában Szenttamásnál. Október 1-vel alhadnaggyá léptetik elő. Kiváló katonai erényeinek köszönhetően fokozatosan lép előre a ranglétrán. Október közepén már hadnagy, majd decemberben főhadnagyi rangban harcol a délvidéki ütközetekben. Többször megsebesül. Egy ilyen eset a szabadságharc anekdotakincsei közé is bekerült. Többen is megírták. Íme az egyik verzió:

„Éljen a magyar! — kiáltották a honvédek. Elfoglalták a fontos terepet. Nagy volt az öröm, csak Tassy Béla ült szomorúan az árokparton.
— Mi baj, Béla? — kérdezték Barcza és Busbach.
Thassy nem szólt. Szomorúan nézett maga elé. Percek múlva mérgelődve belenyúlt zsebébe, kivette tajtékját.
— Látjátok, az a nyavalyás német agyonlőtte pompás tajtékomat...
A honvédek már pipáltak.
Hej, de rágyújtanék én is ... Ilyen az én szerencsém... Már a harmadik pipám pusztul el...
Nézegette a pipát s a tisztek csak akkor látták, hogy a keze erősen vérzik.
— Ereggy a felcserhez, — kérte az öreg Barcza.
— Bánnám is én a kezemet, csak ez a finom tajték volna ép.

A honvédek pipáltak, örültek, de Thassy Béla kedve nem volt igazi kedv, míg új pipát nem szerzett.”

1849. február 13-án a szőregi ütközetben is súlyosan megsebesült. Ezt követően Szegeden lábadozott, ahol a rögtönítélő törvényszéken vészbírósági ülnökként tevékenykedett. Felépülése után Perczel hadtestében már mint százados vett részt a május hó 7-én lezajlott uzdini csatában, ahol egyik főrészese volt a győzelemnek, és vitézségével négy ágyút vett el a rácoktól. Csaták és sebesülések, betegség (sárgaság) követték egymást ezután is. Ott küzdött a szabadságharc utolsó vesztes csatájában Temesvárnál, majd a végső bukás után hamarosan ő is fogságba került.

1850. február 24-én Aradról, több magas rangú honvédtiszttel együtt, Tassy Bélát is a hírhedt olmützi várbörtönbe szállították. Rabsága idején emlékkönyvet vezetett, amelybe több rabtársa is tett bejegyzést. Egyikőjük ezt írta: „Hegyi Énokot tartsd meg kebeledben, ̶ 4 évi várfogság, vasban," Tassy Bélának azonban, szerencséjére, nem kellett ilyen hosszú időt a kazamatákban eltöltenie. Haynau, a „véreskezű hóhér” 1850-ben kegyvesztett lett. Ezzel egy időben Ferenc József császár 36 magyar tisztet kegyelemben részesített, és az amnesztiát Haynaunak, ha vonakodva is, végre kellett hajtania. Az így kiszabadultak között volt Tassy Béla is. Az erről szóló „Zertificat”, vagyis „Igazolás” szövege magyarul így hangzik: „Tassy Béla úr számára, született Györkönyben Magyarországon, 22 éves, katolikus, nőtlen, volt jurátus, akit a fegyveres felkelés támogatása miatt, a Pesten 1849. november 23- án hozott és 24-én kihirdetett ítélet szerint ötévi, vasban letöltendő várfogságra ide ítéltek, az e hó 9-én hozott legfelsőbb döntés és a 4155. számú Bécsben 1850. július 11-én kelt magas hadügyminisztériumi döntés következtében szabadlábra helyeztetett, és a mai nappal börtönéből elengedtetett. Kiadta a Cs. és Kir. Helyőrségparancsnokság. Olmütz, 1850. július 15-én. Edler von Kaimer alezredes.”

Hazatérte után Tassy Béla egy ideig Fejér megyei birtokán gazdálkodott, de hamarosan újabb fordulat következett be életében. 1859-ben titokban elhagyta hazáját, hogy csatlakozzon az olaszországi emigrációhoz. Kalandos szökését volt tiszttársa, a gyönki származású Busbach Péter írta meg könyvében. (Ő az, aki a fenti anekdotában is név szerint szerepel.) Eszerint Busbach szervezésében tabáni szerb hajósok csempészték ki Pestről Tassyt négy társával együtt, és vitték le gőzhajón a Dunán Romániába, majd onnan jutott el Itáliába. Abban az időben tömegesen szöktek ki a magyar ifjak, hogy részt vehessenek az Itália egyesítéséért folytatott osztrákok elleni harcban. Sokakkal egyetemben Tassy Béla is beállt az 1860, július 16-án Palermóban megalakult olaszországi magyar légióba, ahol megtarthatta századosi rangját. A légió történetéről szóló könyvben többször is felbukkan a neve. A magyar légiót 1862-ben átmenetileg feloszlatták, majd újraszervezték. Ekkor Tassy Béla az 1. honvédszázad élére került. Az olasz katonai hatóságoknak szigorúbban alárendelt légió azonban hamarosan válságba került. „Az Anconában állomásozó honvédzászlóalj körében is nyugtalanság ütötte fel fejét, és a szökések itt sem mentek ritkaság számba. Még 1863 áprilisában mondott le megbízatásáról Tassy Béla százados, az 1-ső honvéd század parancsnoka, majd Mareczky Todor főhadnagy. Lemondásaikat a hadügyminisztérium elfogadta, sőt Tassy három havi gratifikációban [jutalmazásban] is részesült. Kiválásával a légió régi törzsgárdájának egyik oszlopos tagja távozott.” ̶ olvasható a légió történetéről szóló könyvben. Itthon újra aktívan részt vett a közéletben. Rokonszenves egyéniségével, puritán jellemével közszeretetnek örvendett. Ezért is lett a kiegyezés után a rácalmási járás főszolgabírója, majd 1878-ban a kerület országgyűlés képviselőjének választották meg. 1883 végétől Fejér megye árvaszéki elnökeként tevékenykedett. Ezt a tisztet viselte 1895. ápr. 13-án bekövetkezett haláláig. Utód nélkül hunyt el. A székesfehérvári temetőben nyugszik.

Gracza György történetíró így összegzi munkájában Tassy Béla életét: „Törhetlen jellemű hazafi volt, rendületlen híve azoknak a 48-as eszméknek, a melyekért vérét ontotta.”

2020 áprilisában Brunn János

Források: