A györkönyi leventék
A levente intézményt, az olasz „balilla” szervezethez hasonló félkatonai ifjúsági mozgalmat, a testnevelésről szóló 1921: LIII. törvénycikkel hívták életre. A 2. § 2. pontja szerint az állam „szervezi az iskolát elhagyó ifjúság testnevelését oly módon, hogy ebben 21-ik életévének betöltéséig a nemzetnek minden férfitagja kötelezően részt vegyen”. A 3. pontban pedig „ támogatja azokat a társadalmi alakulatokat, melyek testneveléssel komolyan foglalkoznak s működésük nemzeti irányával a támogatást megérdemlik”. A rendelet rejtett célja a trianoni békeszerződés által megtiltott általános védkötelezettség pótlása. Szükséges volt egy olyan honvédségen kívüli katonai előképzésre, amely nem eshetett a győzők ellenőrzési és felügyeleti jogkörébe. 1924-ben létrehozták a levente egyesületeket. Az 1939. évi II. tc.-kel pedig a testnevelési kötelezettséget már honvédelmi, azaz katonai előképzési kötelezettséggé alakították át. Ezáltal a tényleges katonai szolgálat ideje mentesült az elemi katonai kiképzéstől, mert erről már a leventeképzés gondoskodott. Az oktatás során tudatos nemzeti érzést alakítottak ki a fiatalokban, amely valláserkölcsi alapokra és az állampolgári kötelességek teljesítésére épült. A „leventetörvények” a következők voltak: 1. A levente istenfélő és hazájához mindhalálig hűséges. 2. A levente előjáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik. 3. A levente kötelességét híven teljesíti. 4. A levente mindenkor igazat mond. 5. A levente lovagias. 6. A levente a zászlót és bajtársait sohasem hagyja cserben. 7. A levente legfőbb kincse a becsület.
A szervezet névválasztása is tudatos: a hazafias és önfeláldozó példamutatást szolgálja. Árpád fejedelem legidősebb fia volt Levente. A szó később daliás harcost, hőst, bajnokot, vitézt is jelentett. "Látom, elöl kacagányos apák, s heves ifjú leventék száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni" (Vörösmarty: Zalán futása) (Az olasz és a magyar elnevezések is rokonságot mutatnak. Balilla az olasz helyi néphagyomány szerint annak a fiatal fiúnak volt a beceneve, aki 1746. december 5-én Genovában megdobált kővel egy császári tisztet, ezzel fellázította a város lakosságát az osztrák örökösödési háború alatt Genovát megszálló császári hadsereg ellen.)
A fiatalok az elemi iskola elvégzése után egy előzetes orvosi vizsgálaton vettek részt, és akiknél súlyos kizáró okot nem találtak, azoknak heti rendszerességgel kellett a leventefoglalkozásokon megjelenniük. A fiúkat három korcsoportba sorolták: I. leventeapródok 12-14. évig, II. ifjúleventék 15-17. évig, III. leventelegények 17. évtől 21 éves korig, majd később a katonai bevonulás idejéig. Minden korcsoport végén próbázni kellett. Az életkorral emelkedett a követelmények színvonala is. A levente kiképzési évet mindig istentisztelettel kezdték meg és fejezték be. Minden év május havában ünnepélyes leventenapot tartottak, amelyen felavatták a leventeapródokat, akik fogadalmat tettek. A levente fogadalom így hangzott: „Fogadom, hogy teljesítem levente-kötelességeimet, melyekkel Istennek, Hazámnak és honfitársaimnak tartozom!" A leventeköszöntés a „Szebb jövőt!”, a válasz rá pedig: „Adjon Isten!” volt. A „Szebb” tag, valójában betűszó, amelynek jelentése: Szabad, Erős, Becsületes, Boldog. A kiképzés évente 10 hónapon át legfeljebb heti négy órai foglalkozást jelentett. A leventék a foglalkozásokon civil ruhában jelentek meg, azonban a katonákéhoz hasonló sapkát viseltek. A sapkajelvény felirata: „Isten – Haza – Király”.
A györkönyi Levente Egyesület 1925. február 17-én alakult meg. Elnöke Schmidt János evangélikus lelkész lett.
A leventetér helyét 1927-ben jelölték ki. A régi futballpálya területén volt, a Bikaistálló alatt, a Grunddal, a pálinkafőzdével szemben. 1930-ban a levente egyesület elnöke Hammer József főjegyző (Később Korossyra magyarosította a nevét), alelnöke Marth Péter ig. tanító, jegyzője Kaiser Henrik, pénztárosa Kómer János, ellenőr Huber János. Az egyesület vezetőségében még 12 választmányi tag volt.
Kezdetben a gyakorlatok vasárnap délelőtt fél nyolctól fél tízig zajlottak, ezt követően a fiatalok a leventetérről bevonultak a templomhoz, és a karzaton helyet foglalva, részt vettek az istentiszteleten. Később a foglakozásokat hét közben, szerdán délután 1-4-ig tartották. A harmincas években korosztályonként két szakaszt állítottak fel. A részvételi kötelezettség rendkívül szigorú volt. Az 1939-es tc. a teljesítését biztosító kötelezettségeket írt elő a szülőnek, gondviselőnek, munkaadónak egyaránt. Az igazolatlanul mulasztókat büntetésül a csendőrök másnap bevitték Paksra, ahol a csendőrlaktanyában egy napig fát kellett hasogatniuk. Ezzel kiestek az otthoni munkából, ami dologidőben érzékenyen érintette a családot.
A foglalkozásokon a fiatalok testgyakorlást folytattak, általános magatartási, egészségápolási tudnivalókat sajátítottak el, és az iskolában szerzett műveltség bővítésére is sor került. Ezen kívül katonai alaki kiképzést kaptak, megismerték a katonai szervezetet, megtanulták a fegyverek kezelését, gondozását: fapuskával, fa kézigránátokkal gyakoroltak, majd (az utolsó korcsoportban) kispuskával céllövészeten vettek részt; térképismeretre tettek szert, ̶ vagyis komplett honvédelmi előképzésben részesültek. A leventeoktatók kezdetben a trianoni béke miatt negyedére zsugorított hadseregtől kényszerből leszerelt hivatásos tisztek v. altisztek voltak, akiknek elhelyezését, megélhetését így biztosították. A mozgalom kiépítésével katonaviselt tanítók, tanárok 3-4 hetes tanfolyam elvégezése után kapcsolódtak be a kiképzésbe, de tartalékos katonákat és arra alkalmas más katonaviselt személyeket is alkalmaztak oktatóként.
1928-ban megrendezték az „Első Országos Leventeversenyt”, majd 1929–31-re kialakították az egész országot átfogó leventebajnokságok rendszerét. Ezután minden évben rendeztek versenyeket, amelyeket egy kijelölt helységben a szomszédos községek leventéi együtt bonyolítottak le. A györkönyiek Nagydorogon (a Szenesben, a Kiserdőnél) vettek részt ezeken a versenyeken Pusztahencse, Bikács és Sárszentlőrinc leventéivel együtt. A versenyek május végén voltak. Négy részből álltak. 1. kispuska céllövészet, 2. harcászati akadályverseny (palánk, kúszófolyosó, kézigránátdobás), 3. alaki mozgás puskával, 4. díszmenet. Ez utóbbihoz a levente indulót, a „Salus Hungaria!”-t (Éljen Magyarország!), a györkönyi versenyszakasznak a 30-as években többnyire a híres németkéri rezesbanda fújta. A versenyen a szakasz a korabeli gyalogos katonákéhoz hasonló egyenruhában jelent meg. A györkönyi leventék parancsnoka a 30-as években Németh János tanító volt, egy tartalékos katona, Hegedűs István zászlós főoktatóként tevékenykedett, mellette két oktató: Kómer János és Halmai Ádám segített a kiképzésben. Kómer János vezette a versenyszakaszt.
A Györkönyi Levente Egyesület legnagyobb sikerét 1936-ban érte el. A megyei versenyen az alaki gyakorlatokban elért legjobb eredményéért elnyerte a Tolna vármegye. törvényhatósági testnevelési bizottsága által adományozott örökös vándordíjat, a nagy ezüst babérkoszorút. Ugyanitt a kispuska céllövő versenyben egyénileg I. helyezést elért levente, Hádinger János egy ezüst cigarettatárcát, Debulay Imre szekszárdi cégének adományát vehette át. Kómer János leventeoktató pedig, a levente formaruhával és felszereléssel legszabályosabban ellátott levente szakasz parancsnokaként Tóth János szekszárdi ékszerész adományát, egy karkötő órát nyert el.
(Az 1940. évi versenyszakasz az ezüst babérkoszorúval.)
A sportolás és a honvédelmi képzés mellett kulturális tevékenység is folyt az egyesület keretében. Erről számol be az alábbi újságcikk 1938-ban:
„A Györkönyi Levente Egyesület nagysikerű népszinműelőadást rendezett folyó hó 8-án. »A sárga csikó« népszínművet adták elő a levente műkedvelők oly kitűnő játékkal és pompás összeállításban, hogy bármely nagyszinpadon is megállották volna helyűket. Igazi népművelési előadás volt ez a jól betanult és előadott szindarab. A betanítás és rendezés fáradságos munkáját nagy hozzáértéssel végezte Hegedűs István főoktató, Kómer János és Halmai Adám oktatókkal. A főszereplők közül pompások voltak: Róhn Ádám II., Walter Mátyás és Pámer Ádám. Igen jól játszottak a többiek is. Az előadást sokszor szakította félbe a megújuló taps. Utána pedig táncra perdült a fiatalság és hajnalig mulatott. Az előadás jövedelmét a levente felszerelés kiegészítésére fordították.”
1939-re a leventemozgalom már nagyon jól működő, az egész országot lefedő szervezettséggel és virágzó bel-, valamint külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. Ebben az évben vált lehetővé az is, hogy lányok is beléphettek a levente mozgalomba. Györkönyben ilyen nem volt. A mozgalom fellendülését segítette elő az is, hogy német-olasz nyomásra 1938. augusztus 29-én aláírásra került a bledi egyezmény (Bled ma Szlovéniában található.) Ebben a Kisantant országai kötelezték Magyarországot arra, hogy mondjon le a területi revíziójáról és ennek fejében visszaadták az ország katonai „egyenjogúságát”. Ez azt jelentette, hogy Magyarországon visszaállították az általános hadkötelezettséget, és új létszámok alapján megkezdődhetett a Magyar Királyi Honvédség felállítása.
A három korcsoportos mozgalom eredeti formájában 1944. október 15-ig működött, addig a leventéket a II. világháború során közvetlen harcfeladatra nem használták fel. Horthy Miklós parancsára október 17-én kezdték meg felállítani a Magyar Királyi Szent László Hadosztályt, amelynek a kiugrási kísérlet kapcsán különleges szerepet szántak. A hadosztály magját a testőrség állománya adta, és a többi „önkéntes” a harmadik korcsoportú kiképzett leventékből tevődött ki. A Szálasi-kormány 1944. október 26-át követően elrendelte az országban a totális mozgósítást, így kerültek leventék is a harcoló alakulatok közé. Felállításra került az úgynevezett „Honi Hadsereg”, benne az újoncképző ezredekkel. Az újonckiképző ezredekbe a harmadik korcsoportos leventéket vezényelték be. A leventékből négy hungarista hadosztályt is felállítottak, és ide a második korcsoportot mozgósították. Ez utóbbiakat csak kisegítő alakulatokként alkalmazták: Németországban vasúti csomópontokat, közúti átkelőhelyeket, reptereket őriztek, illetve szállítási feladatokat láttak el. Nagyon sok fiatalt öltöztettek be ekkor SS egyenruhába is, azt viszont szerencsésen megúszták, hogy a hónuk alá a vércsoportjelzést is betetoválják.
Arra nézve, hogy györkönyi leventéket 1944 végén bevonultattak-e ezekbe az alakulatokba, nincsenek adatok. A bíróknak kellett gondoskodniuk a leventék összegyűjtéséről, és katonai járművekkel, megfelelő ütemezéssel szállították el a településekről a fiatalokat. Voltak azonban olyan községek, ahol szembeszálltak ezzel az intézkedéssel, és nem hajtották végre a parancsot. Mivel 1944. december 2-án már bejöttek Györkönybe az oroszok, a község ebben feltehetően már nem volt érintett.
A levente egyesületeket, mint „fasiszta politikai és katonai jellegű szervezeteket”, az Ideiglenes Nemzeti Kormány 529/1945. M. E. számú rendelete alapján oszlatták fel.
Brunn János, 2015. májusForrások:
Juhász Balázs: Olasz és magyar ifjúsági szervezetek a háború szolgálatában: a „balilla” és a „levente”. Hadtudományi Szemle 2012. 1-2. sz.
Tolnamegyei Ujság 1925. február 28.
Képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei 1927, 1930
Tolnamegyei Újság 1936. május 30.
Tolnamegyei Újság 1938. május 14.
Szóbeli közlések id. Brunn Jánostól (1920-2014)
http://www.1000ev.hu
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk0/levente.htm