A györkönyi malmok története
XIX. század
1. A helység legkorábbról ismert és egyben országos hírnévre is szert tett ún. szárazmalmának alábbi leírása 1817-ből való. Feltehetően a község tulajdonában lévő malom volt. A pontos helyét nem tudjuk.
"Honnyunk fia Hanák János, a’ malmok készítésében különösen több izben kimutatta magát. A többi köztt Györkönyben Tolna Vármegyében, egy különös, ’s jelentésre érdemes malmot készitett.(…)A malomkerék, ’s a malomkö, melly közönségesen a földszinén van; itt a’ föld alatt forog mint egy 9. lábnyi mély gödörben, mellynek szélessége lehet másfél öl; ezen körösztbe tölgyfa gerendák állnak padlás formában, melly is a föld szinén jól meg van földel rakva, a’ ló bátor mehetése végett. Az emlitett gödörböl, csak a’ 4 öles horgos gerenda áll ki, béeresztve egy három öles köröszt gerendába; abba csupán egy három öles ló gerenda van bécsinálva. Az első kerék 16 fogból, a kis korong 7 orsóból áll: az öreg keréknek, 84 foga van, a’ kis keréknek pedig 44; ennek általmérője fél öl, amannak egy öl, és 9 hüvelk. A’ malom vonására elegendő egy ló, melly is egyedül (ide értendő kipihenéssel) meg őröl napjában 6. p. mérő búzát; ha pedig két ló által, napjában váltva szünet nélkül forog a’ malom, 10-12 p. mérőt is meg őröl. Ezen malom, mellynek egész lábra állítása 8000 V.cz.fl. került, ajánlható a’ víz ’s fával szükölködö Vidéknek.Moldoványi”
(hüvelyk: 1 bécsi hüvelyk = 2,634 cm
láb: 1 bécsi láb = 12 bécsi hüvelyk = 0,31608 m
öl: 1 bécsi öl = 6 bécsi láb = 1,89648 m
p. mérő: 1 pozsonyi mérő = 62, 498 liter
V. cz. fl.: váltó czédula florenus, azaz váltó forint = 1 pengő forint)
2. Gangel Mátyás bírónak az 1837/38-as katonai évről szóló számadása szerint Szászi Mihály a helység molnárja, és "kerék szögeknek való fáért elküldetvén, napi díja 30 krajcár”.
3.1852-ben négy malom működött a faluban. Ezek mind patakmalmok, azaz vízimalmok voltak. Közülük az egyik a község tulajdonában lévő falumalom, amely a helységnek a keleti szélén délről észak felé folyó pataknak az északi, a Bikács felé vezető szakaszán működött, nagyjából félúton a falu határa és a bikácsi határ között egy kanyarulatban. A község molnárját ekkor Pongrácz Józsefnek hívják, aki a szekszárdi molnárcéhből kérte magát 1847-ben a györkönyibe. A többi malom magánkézben volt. A falumalomtól délre, – a ma is álló régi malomépület közelében, a malomároknak akkor még meglévő kanyarjában – helyezkedett el az egyik, ekkor a tulajdonosa Walter János. (Walter előnévvel ezekben az évtizedekben hárman is ennek a céhnek a mesterei voltak: Miklós, Hermann és János.) Délre haladva, a mai Kossuth Lajos utca 321. sz. alatti telken állt Plézer János malma, és a patak mentén tovább, a hídon túl pár száz méterrel délre volt a negyedik malom, tulajdonosa Spiegel Pál. A molnár céh tagjai voltak még ebben az időszakban: Herzog Krisztián, Gszelmann (Gesellmann) György, Ster(c)zer Gáspár.
4. A lisztelő-őrlő malmokon kívül még további négy olajütő malom is működött 1851-ben a faluban: Rohn Ádám, Braun Pál, Köhler Pál és Köhler Gáspár tulajdonában. Ezek a malmok a növényi magvakból (len-, repce-, napraforgó és tökmag) sajtoltak olajat.
5. 1883-ban a képviselő-testület eladja a község patakmalmát, amely "inkább hátrányára, mint előnyére van”. A vízimalmok helyett ekkor terjednek el nagyobb számban országszerte a korszerűbb meghajtású őrlők. Így nem véletlen, hogy 1887-ben a képviselő-testület egy Schwarcz József és Társai által a községben felállítani tervezett gőzmalomhoz a helyet átengedte, és 10 évre a 200 ?öl térséget haszonbérbe átadta. A malom későbbi működéséről nincs adat.
XX. század
1. Egy 1909. január 9-i képviselő-testületi jegyzőkönyv szerint vita van Walter János molnár és a község között a községi rét és a molnár saját birtoka közti határvonal megállapításáról. A községi rét kitétel alapján a Kossuth Lajos utca 321. sz. alatti telken álló őrlő tulajdonosát említi az irat. A korábbi Plézer malom ekkor már a Walter család birtokában van. Nagy múltú molnár dinasztiáról van szó, amely több generáción keresztül űzte ezt a mesterséget.
2. 1922-ben a község a Hahn János és Társa által létesítendő gőz-műmalomhoz a szükséges területet eladta. (Az ún. műőrlés vagy magasőrlés a XIX. század végétől egyedülálló Magyarországon. Míg másutt, mint pl. Franciaországban vagy Ausztriában a malomipar négy minőséget különböztetett meg [0-3], a magyar sziták hatot különítettek el [0-6].) A családi krónika nem tud arról, hogy ebben az időben Hahn János malmot épített volna. Ugyanakkor ismert volt, hogy a délvidéki Pancsován résztulajdonosa volt egy malomnak, amely jól jövedelmezett a családnak egészen 1945-ig. Elképzelhető, hogy ezen felbuzdulva itthon is ilyen jellegű vállalkozásba kezdett volna, de valamiért ettől elállt.
3. Az 1909-ben Walter János birtokában lévő malmot 1929-ben már Pámer János és Társai tulajdonában lévőként említi egy kiadvány. Pámer János az 1927-ben elhunyt Walter János vejeként került a tulajdonosok körébe. (A legidősebb Walter lányt vette feleségül. A társak feltehetően a másik két lány férjei voltak.) 1929-ben már szívógázmotor hajtotta a malmot. Az épületből kifolyó meleg vízhez, amíg az őrlő működött, sokan jártak a faluból ruhát mosni. A kitelepítés után a községi tanács tulajdonába került a malom, de már őrlés nem folyt benne. Az épületet a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején lebontották.
3. A Koch János és Társa Hengermalom 1925-ben létesült. Alapítói: Koch János és Rohn Ádám. Későbbi tulajdonosai Koch János és fia, Koch István. Az ugyancsak szívógázmotor hajtotta automatikus malom teljesítménye fénykorában napi másfél tonna volt. Az épület mellett egy kisebb horgász- és csónakázó tó is volt, amit a tulajdonos családja és néhány falubeli notabilitás használt. 1937-1943-ig főmolnára Kiss István volt, aki később, az ötvenes években a tolnai malom igazgatója lett. (L. a mellékelt dokumentumot.) A tulajdonosokat a háború után szintén kitelepítették. A malmot azután azok sorában, amelyek elérték a napi 150 mázsás teljesítményt, az 1949. évi 20. sz. rendelettel államosították. 1951-ben a Tolna Megyei Malomipari Egyesülés az államosított malmok racionalizálása keretében csökkentette a kapacitását 80 q-ra. Ettől kezdve kizárólag a helyi gazdák számára és csak csúcsidényben végezhetett vámőrlést, a nagydorogi malom kisegítéseként. Hamarosan végleg befejezte működését, a berendezését leszerelték, elvitték. Ezt követően az első Szabadság téesz tulajdonába került, és először javító műhelynek, majd később magtárnak használták. A rendszerváltozás után magántulajdonba került. A Paksi út 165/1 hrsz. alatti épületet a jelenlegi területrendezési tervben a községi önkormányzat helyi védelem alá kívánja venni.