A szenterzsébeti Forster család

Szenterzsébet – a középkorban még önálló faluként – közvetlenül a mai Somogy megyei Berzence mellett feküdt, amellyel később összeépült. A helység 1468-ban Forster Györgynek, Somogy megye ispánjának a birtokába került, aki innen vette fel a „szenterzsébeti” nemesi előnevet. Szenterzsébeti Forster György már Csáktornya várkapitányaként 1481-ben a tolnai Bornemissza Jánost (Mátyás király későbbi alkincstárnokát, majd II. Lajos nevelőjét) osztályos testvérévé fogadta (bevonta az örökösödésbe), és a tőle kapott 4000 forint fejében őt Berzencze és Szent-Erzsébet várak zálogbirtokosává tette. Forster György halála után, 1490-ben a birtok özvegyének, Csapi Ilonának a kezére került, aki még ebben az évben hozzáment Bornemisszához. Mivel az új férj 1527-ben magtalanul elhunyt, Szent-Erzsébet ismét a Forster családra szállt. Ezután sokáig nem tudunk a helyről semmit. A török idők után egy 1743-as összeírás szerint a praediumot (szabad nemesi birtok) a császári Neoacquistica Commissio (Újszerzeményi Bizottság) – miután a korábbi jogukat rá feltehetően bizonyították – újra a Forster családnak juttatta vissza, akik azonban hamarosan el is adták azt. A szenterzsébeti Forsterek egyik ága később, a XIX. században – talán a hajdani tolnai Bornemissza Jánostól nem függetlenül – Tolna megyében tűnik fel.
picture of a hist16_1 Györkönyben a Meszlenyi-leszármazott alapi Salamon Magdolnával kötött házassága révén vált birtokossá szenterzsébeti Forster Benedek. A feleség alapi Salamon Judit nővére, így Forster Benedek mindszenti Kapuváry János vőtársaként, vele egy időben élt és tevékenykedett a faluban. Miként Kapuváry János, úgy Forster Benedek is részt vett a megyei közéletben. 1818-ban (amikor sógora, Kapuváry is a megyéhez került) az aljegyzői tisztséget töltötte be. Ugyanezen év februárjában foglalta el első hivatali helyét Tolna megyében a frissen végzett jogász, Bezerédj István, először mint „tiszteletbeli” esküdt. Eleinte az akkori szokás szerint a vármegyeházán lakott együtt fiatal kollégáival. Később, húsvét táján Babits Mihály megyei főorvos (a költő dédapja) és Forster Benedek felesége külön lakást szereztek számára. A május hó 5-én tartott tisztújító közgyűlésen már „becsületbeli” aljegyzővé, a december 1-én tartott közgyűlésen pedig az alügyésszé előlépett Forster Benedek helyére aljegyzővé nevezték ki Bezerédjt. Forster Benedek a megyei hivatali ranglétrán később egészen a másodalispáni tisztségig vitte. E minőségében született róla 1843-ban egy tréfás, csipkelődő versike, amelyben egyaránt vegyül bírálat és elismerés. Eszerint egyrészt „Tespedésben éll, ’s hal és olly igen fontol” vagy: „Elvbaráti miatt, érdemest hátra tól”; ugyanakkor „Tisztében gyors, jól itél pereket”, és „Jóltévő lélekkel szegénynek kamatol”. Nemcsak a sógorságban osztozott Forster Benedek Kapuváry Jánossal, hanem abban is, hogy vele egy évben, 1855-ben hunyt el, és ő is a györkönyi temetőben nyugszik. Ugyanakkor családjának sorsa a Kapuváryénál szerencsésebben alakult.
Szenterzsébeti Forster Benedeknek és alapi Salamon Magdolnának két leánya és hat fiú gyermeke született, mindnyájan Györkönyben látták meg a napvilágot. Elsőként Anna jött a világra 1821-ben, akit 1881-ben Dunaföldváron temettek el. Ennél többet nem tudunk róla. Júlia 1824-ben született, és 1907-ben Pakson halt meg. Férje Novák Sándor volt, aki Tolna vármegye főorvosaként vonult nyugalomba. Nováknak felesége révén voltak györkönyi földjei is, amelyek a helybéliek által jól ismert Novák tanya környékén feküdtek. Harmadikként Benő gyarapította a családot 1825-ben. Ő 1848/49-ben főhadnagyként Eszéken szolgált. Leszerelése után ügyvédként tevékenykedett, és mellette az apjától átvett györkönyi birtokon gazdálkodott. Vele kapcsolatos a sokat emlegetett Mészöly Miklós-idézet: „…a györkönyi fehér [bor] elfeledett világmárka, a kevesek közé tartozik, melyek a legviharosabb tengeri szállítást is bírják, nem törik meg a fényük, az első pásztát Forster Benő ügyvéd telepítette ezernyolcszázhetvenkettőben, és a millennium idején verekedtek érte a New York-i éttermek.” Benő magas kort megélve Dunaföldváron hunyt el 1913-ban. Az 1829-ben született Ferenc szintén jogásznak tanult, és dunaföldvári főbíróként Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. 1878-ban bekövetkezett halálakor itt, a szülőfalujában temették el. A Forster fiúk közül az 1831-ben született Antal az igazán ismert Györkönyben. 1848-ban, 17 évesen önként vonult be honvédnek a forradalmi seregbe. 1850-ben a császáriaktól mint alkalmatlant elbocsátották, mivel a jobb karja csonttörés következtében elferdült. 1885-ben 54 éves korában temettette el szülőhelyén felesége, Destek Emma. A sírkőre büszkén vésette rá, hogy férje 1848/49-es honvéd volt. A sírhelyen a rendszerváltozás óta a március 15-i ünnepi megemlékezés alkalmából koszorút helyeznek el a helyi általános iskola tanulói. Az 1833-as születésű József császári és királyi huszárszázados lett, és 1899-ben Szanádon halt meg. Ernő, akinek az életrajzi adatait nem ismerjük, a papi pályát választotta. Mint pálfai plébános és pápai kamarás ő szentelte fel 1878-ban a Felsőrácegresen épült új iskolát, amelybe később Illyés Gyula és Lázár Ervin is járt. A legkisebb fiúról, Elekről mindössze azt tudjuk, hogy szintén a már említett paksi Novák családba nősült be, felesége Novák Ilona
picture of a hist16_2 Forster Benedeknek nemcsak nagy családja, hanem kiterjedt rokonsága is volt a megyében. Zárásul közülük Forster Károlyt emeljük ki. A szabadságharcot követően, 1850-ben az öregedő és betegeskedő Forster Benedek hozzá – mint rokonához, egyben cs. és kir. biztoshoz és megyefőnökhöz – fordult levélben segítségért fiai további sorsának egyengetése ügyében. Minden bizonnyal ő az a Forster Károly ügyvéd is, aki 1879-ben, 69 éves korában Pakson hunyt el, és élete utolsó éveiben öt könyvet jelentetett meg egy pesti könyvészet kiadásában: jogi, politikai és történeti munkákat.


Brunn János 2010. november
Források:
TMÖL Megyehatósági iratok
Horváth Richárd: Középkori kastélyépítési engedélyek Somogy megyéből
A Magyar Országos Levéltár adatbázisai
A Jakabffy család adattára
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Mészöly Miklós: A kitelepítő-osztagnál
Vissza a történelmi anyagokhoz.

Kezdõlap Turistáknak